A zsidó lakosok a 19. század első évtizedének végén kezdtek Füleken letelepedni. Az ekkor a losonci rabbisághoz tartozó hitközségnek kezdetben 10-12 tagja volt, az istentiszteleteket magánházakban tartották. A füleki ortodox zsidó hitközséget a Zsidó lexikon szerint 1820-ban alapították. Az 1830-as összeírás Isacus Boger, Josephus Kaufman és a Mojses Mintz családot említi. A Chevra Kadischa Szentegylet 1843-ban jön létre, amelynek közel két évtizeden keresztül Diamant Lőrinc kereskedő volt az elnöke, ő 34 évig lakott Füleken. Modern gondolkozásának és világnézetének, vallási elkötelezettségének köszönhetőn nagy tekintélynek örvendett.
1848-ban 46 zsidó lakos élt a városban, a megyei számláláskor 9 izraelita háztartás adatait rögzítették.
Kaufmann József boltosnak (*1798, Szécsény) és feleségének 4 fia és 3 lánya volt.
Lamberger Ignácnak (*1820, Szécsény) és feleségének, Kaufmann Johannának (*1822, Szécsény)  egy leánya volt.
Ciener Leopoldnak (*1805, Pásztó) bolttulajdonosnak és pesti születésű feleségének, Benedek Szálinak 6 gyermeke volt, és velük élt szécsényi szolgálójuk Kohn Franciska is.
Büchler Lajos (*Szügy) üzletesnek és losonctugári feleségének, Kohn Reginának 3 fia és 1 leánya volt.
Braun József (*1800, Szécsény) házaló kereskedőnek és feleségének 2 gyermeke volt.
Klein Márk (* Szécsény) rongyszedő és felesége leánygyermekükkel élt együtt.
Neumann József (*1802, Nyitra) rongyszedőnek és feleségének 1 fia és 3 leánya volt.
German Izsák (*1824, Losonctugár)  feleségével, Kreisz Johannával élt együtt.
Klein Mátyás (*1803, Szécsény) rongyszedő egyedül élt.
A hitközségnek a kezdetben nem volt saját temploma, az istentiszteleteket magánházakban, majd egy ideiglenesen kialakított imaházban (a helyét nem ismerjük) tartották. A hitközség néhány tagja forradalmárként részt vett az 1848/49-es forradalomban, amelynek leverése után az osztrák hatalom jelentős nagyságú pénzbüntetéssel sújtotta a hitközséget. Ez kihatott a füleki zsidók mindennapjaira is.
A hitközség a kezdeti években a losonci hitközséghez és a putnoki rabbisághoz tartozott. Egy 1851-ből származó forrás szerint a Füleken és környékén lakó zsidók hozzájárultak a losonci zsidó imaház építéséhez.
1861-ben 75 zsidó család élt a városban. Az ortodox irányzatot felvállaló önálló hitközség az 1867-es zsidó kongresszust követően 1868/69-ben alakult meg. Alapszabályzatát 1871-ben hagyták jóvá.
Az első rabbi Büchler Pinkász (1840-1904) lett, aki 1874-ig vezette a hitközséget, majd Mórra került. 1870-ben 129 zsidó lakosa volt a városnak. 1873-ban Büchler Áron Adolf, a neves dunaszerdehelyi rabbi fia, hitközségi elnök kezdeményezésére elhatározták, hogy az egykori zsidó utcában felépítik saját zsinagógájukat. Gyűjtést szerveztek, s még ebben az évben lerakták az épület alapkövét, amely a következő évben el is készült. A 8 x 16 m alapterületű, sátortetős, kétszintes épületet a régió legszebb korabeli alkotásának tartották. A II. világháború után gazdátlan lett, államosították és gabonaraktárként használták. A városrész rendezésekor bontották le, a mellette lévő épületekkel, a zsidó iskolával együtt.
A füleki hitközség anyahitközségi ranggal bírt, az anyakönyvet 1867 óta vezették.
Büchler Áron távozása után helyettesként Tannenbaum Márton töltötte be a rabbi szerepét, akit Tannenbaum Menáchem Emánuel követett. A füleki rabbinátushoz ekkor 30 község tartozott.
A hitközségben 1878-ban 31 iskolaköteles, izraelita vallású gyermeket írtak össze. A zsinagóga mellett felépült négyosztályos izraelita elemi iskola tanítói Lőwinger Mór és Lőwy Izrael voltak. Az iskolaszék elnöke Büchler Adolf volt. Az iskolában Freilich Sámuel és Schwarcz Emánuel, 1934-től Lorber Emánuel, 1937-től Klein Dávid oktattak.
1880-ban 165, 1900-ban 175 zsidó lakos, 1910-ben 214 zsidó lakos élt Füleken. 1890-től Jungreisz Benjámin Sámuel lett a hitközség főrabbija (helyettese Reinitz Sámuel, majd 1927-től Holländer Maximiliám és Grünsz Jenő), aki az 1930-as évekig vezette azt. Vezetése alatt nyílt meg a Jesiva és dolgozott Talmud Tóra egyesület. 1900-ban 13 tanköteles gyermeket tartottak nyilván.
1914-ben megalapították az Aguda Israel egyesületet, amely közösségi és oktatói tevékenységet fejtett ki a szigorú ortodox irányzat szellemében. A zsidó lakosok életszínvonala kielégítő volt, beleértve a nem zsidó lakosokkal való kapcsolatot. Főleg kereskedelemmel, iparossággal és mezőgazdasággal foglalkoztak.
A hitközség tagja volt a füleki zománcgyár alapítója Ehrlich Gusztáv is, aki emellett jelentős közéleti funkciókat töltött be Budapesten és több egyetemen is.
Az I. világháborúban a zsidó férfiak az osztrák-magyar hadseregben szolgáltak. A háborúnak Fülekről 4 zsidó áldozata volt.
Az 1919-es első csehszlovák népszámlálás szerint a város 2947 lakosából 215 volt zsidó. A rabbi továbbra is Jungreisz Benjámin Sámuel maradt, aki a Jesivát is vezette, amelynek kb. 20 hallgatója volt. A Talmud Iskola tanítója Elchman Frigyes volt.
1929-ben a hitközség vezetői voltak: Jungreiss Sámuel főrabbi, Krämer Jeremiás elnök, Groszman Samu másodelnök, Klein Salamon és Braun Jenő pénztárnok, Büchler Pál, Klein Béla, Diamant Lőrinc, Lőwy Jonás, Lőwy Lipót, Léderer Sándor, Stein Náthán és Groszman Gyula elöljárók, Büchler József jegyző és Schwarc Emanuel kántor.
Az 1930-as népszámláláskor számuk 200, a családoké pedig 45.
1936-ban 4291 lakosból 248 vallotta magát zsidónak, ekkor érte el legnagyobb létszámát. A hitközség elnöke Krämer Jeremiás volt. A hitközséghez tartozó iskolai tantermet imaháznak használták. A zsidó gyermekek az állami iskolát látogatták, hittant pedig a Talmudi Iskolában tanultak. A zsidó lakosok annak ellenére, hogy a lakosság 5-6 %-át alkották, meghatározó/tulajdonosi szerepük volt a helyi kereskedelemben és iparban is.
A bécsi döntés után fokozatosan korlátozták jogaikat, a városban megtiltották zsidó lakosok letelepedését. Az anyahitközségnek 1944 tavaszán 154 tagja volt, elnöki tisztségét dr. Blitz András orvos látta el, az anyakönyvvezető rabbi posztját pedig Jungreisz Sámuel töltötte be, helyettese Friedrich Chanaán volt. A hitközségnek két alkalmazottja volt és három egyesületet működtetett: Talmud Tóra, Nőegylet, Chevra Kadisha.
Néhány a hitközség történetének ismertebb elnökei közül: Büchler Áron Adolf, Büchler Lajos, Lázár Ignác, Schwarz Dávid, Lengyel Márton, Büchler Miksa, Krämer Jeremiás.
Jelentős és negatív változást hozott Magyarország 1944. március 19-i német megszállása, ami megpecsételte a füleki zsidók sorsát is. Füleken ekkor kb. 160 zsidó - többségében idősek, nők és gyermekek maradtak. 1944 áprilisában kötelezővé tették a sárga csillag viselését.
1944 májusában a radikális zsidóellenes intézkedések részeként összegyűjtötték Fülek és a környékbeli falvak zsidó lakosait, a Losoncon kialakított gettóba vitték őket, ahol június 4-ig maradtak.
Ezután Balassagyarmaton keresztül 1944. június 11. és 14. között az auschwitzi haláltáborba szállították őket. Többségük a gázkamrában fejezte be az életét.
Az azonosított áldozatok listája:
Ábelesz Valter (41 éves), Bernad Hela (16), Bernadné özv. N.Kornélia (44), Bisztrich Khaim, Blau Berta (46), Blitz Andrásné sz. Blum Magdolna (35), Blitz Ottó (11), Blumenthal László (17), Büchler János (19), Büchler József (54), Büchler Józsefné sz. Grosmann Jolán (38), Czink Rozália (13), Czinkné sz. Grosmann Olga (49), Farkas Rozália (56), Friedmann Márkus (38), Frischmann Moshe (44), Frischmanné sz. N. Ella (42), Glück Salamonné sz. Stein Rozália (37), Goldstein Jehuda, Goldstein Khaimné sz. N. Anna, Dr. Gömöri Ödön (55), Grosmann András (28), Grosmann Hedvig (35), Grosmann Sámuelné sz. Neumann Szidónia (74), Guttman Buna (4), Guttman N. (2), Guttman Zsigmond (32), Guttman Zsigmondné sz. Rogner Lívia (27), Holländer Sámuel (23), Haupt Jakab, Klein Dávidné sz. Schwarcz Irén (33), Klein Salamon (56), Klein Salamonné sz. Perlman Dóra (55), Kohn Ernőné sz. Weisz Piroska (30), Königsberg Izidor (60), Königsberg Izidorné sz. Farkas Rozália (50), Königsberg Márton (31), Königsberg Mártonné sz. N. Sára (26), Krämer Béla (38), Krämer Jeremiás (68), Krämer Sándor (25), Léderer Sándorné sz. Rogner Margit (31), Lorber Irén, Lorber Malka, Lorber Ráchel, Lőwy Hugo (50), Lőwy Izidor (39), Lőwy Izidorné sz. Márkus Sarolta (32), Lőwy Jenő (28), Lőwy Katalin (22), Lőwy Leopold (50), Lőwy Leopldné sz Haás Sára (50), Lőwy Magdolna (24), Lőwy Sanyika (3), Lőwy Vilmosné sz. Weisz Irén (33), Moskovics Márton (32), Müller Moshné sz. N. Regina (59), Quintter Emánuel (46), Reinitz Adolfné sz. Weisz Franciska, Rogner Cví (31), Rogner Jakob (32), Rogner Leopold (64), Rogner N. (1), Rogner Ráchel (2), Róth Jenőné sz. Schwarcz Júlia (63), Scheinfeld Judit (29), Steinné sz Rosenblum Malka (75), Susitzky Ármin (62), Susitzky Árminné sz. Blau Berta (54), Susitzky István (16), Susitzky Katalin (20), Weiman Hermann (60), Weiman Hermanné sz. Stern Teréz (56), Weinréb Arnold (44), Weinréb Arnoldné sz. Krämer Irén (41), Weisz Adolf (72), Weisz Adolfné sz. N. Adél (65), Weisz Irén (33), Weisz Khana (13), Weisz Lea (34), Weisz Moshe József (16), Weisz Sándor (28), Weisz Sára (10), Weisz Simon Khaim (8), Weiszné sz. N. Feiga (38), Weiszné sz. N. Judit (35), Weiszné sz. N. Olga (36).
Egy 1946-ban készült kimutatás szerint az elhurcolt füleki zsidó lakosok közül visszatértek:
Abeles János, Benes Margit, Bernáth László, Blitz András Dr., Blumenthal Izidor, Braun Jenő, Braun László, Büchler Johanna, Büchler Vera, Czink Béla, Fränkel Éva, Glück Salamon, Gömöry Olga, Grosmann Mária, Haupt Jolán, Hoffman Mergit, Klein Dániel, Klein Jenő, Königsberg Cecília, Kohn Arnost, Kessler Sándor, Krämer Sándor, Krämer N., Krämer Jeremiás, Lőwy Izsák, Lőwy Ilona, Lőwy Sándor, Lőwy Edit, Lőwy János, Lőwy Ferenc, Molnár Eszter, Rogner Sarolta, Rath Dezső, Stein Nathan, Sternlicht Edit, Schwarcz András, Schwarcz Mária, Schönberg József, Weinréb Arnold, Weinmann Izidor, Weinmann Lenke, Weisz Ferdinánd, Weisz János. 
A II. világháború után visszatért zsidó lakosok lehetőségeikhez mérten rendbe tették a hitközség épületeit, felújították a hitközséget is. Elnöke Krämer Sándor lett, akit dr. Blitz András követett.
A füleki hitközségnek ekkor kb. 100, többségében nem füleki származású tagja volt.
Az 1948/49-es években sokan Izraelbe és más, főleg nyugati országokba távoztak. A zsidó hitközség megszűnt, a városban kb. 40 zsidó lakos maradt, akik a losonci zsidó hitközséghez csatlakoztak.
A mai gimnázium sarkától a tűzoltó szertárig húzódó utcájukat az 1970-es évek elején minden épületével együtt lebontották. Az egykori zsinagóga és zsidó hitközség emlékére 2013 augusztusában avattak fel emlékművet, az Ausztráliában élő Lőwy család anyagi támogatásával.

Puntigán József „Fülek” című könyve alapján